A tanár szerepben

írta: Kaposi László

Nem a köznapi szóhasználat szerinti tanári „szerepekről” lesz szó a továbbiakban – azok amúgy sem szerepek, hanem feladatkörök, mint például a munkavezető, a feladatot kiadó, azt számonkérő, minősítő, a fegyelmet fenntartó stb. 

A tanár a dráma képzeletbeli világában érvényes szerepet vállalva vesz részt a gyerekek játékában, s hol bíróként, hol polgármesterként, hol egyszerű falusiként stb. jelenik meg, miközben egyetlen pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy ő tanár (aki felelős a tanulási folyamatért és annak résztvevőiért).

Érdemes áttekinteni, hogy miféle előnyökkel járhat tanár és tanuló számára, ha a pedagógus nem a játékon kívül maradva próbálja irányítani a közös tevékenységet. Miért érdemes szerepből dolgozni, erre sok-sok érvet hozhatunk. Nézzük ezek közül a legfontosabbakat! 

•       A szerepbe lépésével a tanár játékba viheti a csoportot, arra készteti őket, hogy lépjenek be a dráma képzeletbeli világába.

•       Demonstrálja a szerepben való munka „természetességét”, ezzel önbizalmat ad a csoportnak, egyidejűleg felhívhatja a figyelmet arra, hogy a drámához kellő komolyság és hit kell (a dráma nem „bohóckodás”).

•       A tanár szerepbe lépése feloldja a hétköznapi osztálytermi hierarchiát: még az is lehetséges, hogy alacsonyabb státuszú szerepben vesz részt majd a játékban, mint a tanulók. Másképp fogalmazva: a tanári szerepbe lépés alkalmazásának célja lehet a tanulásban megjelenő erőviszonyok megváltoztatása. 

•       A tanulók jelenlétével látszólag megegyező részvételével lehetővé válik (ahogy J. Neelands írja¹), hogy a tanár „félreálljon a gyerekek útjából, és a tanulási tartalmat a mindannyiukat körülvevő drámai kontextuson mint lencsén keresztül jóval közvetlenebb módon láttassa”.

•       Ösztönzően hathat a tanulókra, hogy nincs külső megfigyelő: mindenki – így a tanár is – vállalja azt a kiszolgáltatottságot, amit a játék mindig magával hoz: többet és mást árulunk el magunkról, mint játékon kívül, hiszen átmenetileg fel kell adni a megszokott hétköznapi védelmi kliséinket.

•       Ismét Neelands-et idézve: „A tanár a tanulókat aktív kapcsolatba kívánja hozni a tanulási tartalommal, ezzel segítve őket saját szemléletmódjuk kialakításában. Ki akarja tehát mozdítani őket abból a pozícióból, ahol a tanulók azt várnák, hogy – a konvencióknak megfelelően – ő ’adjon értelmet’ az eseményeknek.”

•       A tanári szerep modell-értékű lehet a tanulók számára: nyelvi és viselkedésbeli mintát nyújthat a tanulók számára.

•       Megteremti annak esélyét, hogy a (megszokott) tanári szerepből adódó jelzésrendszernél szélesebb körű lehetőségeket kihasználva informálja a csoportot: jelentéseket közvetíthet a testtartásán, hangszínén, a tónuson és a csöndeken keresztül, a tér és a tárgyak szimbolikus alkalmazásával. Nem korlátozódik a közvetlen közlésre, eltérően a tanítási folyamat általános gyakorlatától.

•       Lényegileg az utolsó ponthoz tartozik, de fontossága miatt külön is említjük: a fegyelmezésnek a drámán belül maradó formái alkalmazhatók. Nem csak a direkt közlés… (Az udvarmester szerepéből elhangzó „Uraim, szabad így viselkedni a király jelenlétében?” kérdés ismert példa erre.)

Szerepválasztás

A tanár által választott szerep meg fogja határozni a szerepben dolgozó gyerekektől érkező reakciók típusát. Meg fogja határozni válaszadási lehetőségeiket is és determinálja a csoporttal való kapcsolatot. A kiválasztáshoz jó, ha ismerjük az egyes szereptípusokról, azok előnyeiről és hátrányairól szóló listákat.

Neelands egy ötfokozatú listát közöl, amelyet Geoff Gillhamtől vett át (a már idézett mű 62–63. oldalán alkalmazási példák is olvashatók). David Davis 1991-ben, Fóton tartott kurzusán (ami a drámapedagógia magyarországi történetében jelentős fordulópont, a tanítási dráma hazai nyitánya volt) egy kilenc elemből álló listát ismertetett².

Az alábbi – szintén kilences – lista alaposan kidolgozott. Részletesen szól az egyes tanári szerepek előnyeiről, hátrányairól, az azokkal járó státuszokról, az általuk lehetővé tett alapvető tanári hozzáállásokról. Ennek a listának az „alapját” a Norah Morgan és Juliana Saxton Teaching Drama című könyvében szereplő táblázat³, illetve az ennek alapján készült, a Drámapedagógiai Magazin 1994-es különszámában megjelent tömörítés adja: ezt láttuk el bevezető, magyarázó jegyzetekkel.

A listában az egyes szereptípusok kínálta státuszokat nagy lépcsőkkel különböztetjük meg: magas, középső, alacsony (és egy esetben: legalacsonyabb).

A tanári hozzáállás alatt az alapvető tanári magatartásokat értjük:

•       Manipulátor: a tudás és a szakértelem birtokában irányít (értelmezésünkben a manipulátor szónak nincs pejoratív felhangja).

•       Facilitátor (segítő): főként gyakorlati munkában lehetséges tanári magatartás. Ha elakadtunk a feladataink során, akkor mint afféle tudásbankhoz fordulhatunk segítségért a tanárhoz. Aki segít is.

•       Felhatalmazó: nem tudja a folyamat végeredményét (legalábbis ezt állítja), de hajlandó a diákokkal együtt, résztvevőként vizsgálni azt.

Az egyes szereptípusok bizonyos tanári hozzáállásokat lehetővé tesznek, másokat kizárnak. Hasonló a helyzet a státuszoknál. Éppen ezért érdemes a dráma tervezésekor meggondolni, hogy az adott játék vezetéséhez, a konkrét osztály munkájának irányításához szükség van-e például magas státuszra és manipulátor tanári hozzáállásra, avagy az osztály dolgoztatható példának okáért (a csoport tagja szereptípusból) alacsony státuszból és felhatalmazó tanári hozzáállással.

1. szereptípus: HATALMŐ SZEREP (csoporton belüli autoriter) Státusz: magas

Hozzáállás: manipulátor

Leírás: A tanár által játszott figura a felelős, teljes hatalma van, nyíltan irányít. İ az, aki „tud”, és a csoport ennek tudatában van.

Előnyök: Mivel hasonlít a hagyományos tanárszerephez, a tanár kényelemben, a tanulók pedig biztonságban érzik magukat. A tanár könnyen szabályozhatja a tempót, s a feszültséget. Mindazonáltal a szerepen belül elmozdulhat olyan álláspont felé, amelyben egy kis időre lemond a hatalomról, hogy láthassa, miként boldogulnak a felelősséggel a tanulók.

Hátrányok: A csoportnak kevés a lehetősége a felelősségvállalásra, a közös döntések hozatalára. Nehezen bukkanhat fel vezető, hacsak a tanár által játszott figura nem mond le a hatalmáról. Mindig fennáll a „halál a királyra”-veszély. A feszültség gyakran a valós, s nem a képzeletbeli világban jelenik meg.

2. szereptípus: A CSOPORTTAL SZEMBEN ÁLLÓ HATALMŐ SZEREP Státusz: magas

Hozzáállás: manipulátor (nyílt), segítő (burkolt)

Leírás: Az 1. szereptípustól abban különbözik, hogy a tanár által játszott figura nem a csoport felett álló hatalom, hanem egy másik csoport tagjaként „kihívja” maga ellen a tanulókat. Az osztálynak ismernie kell a dráma játékszabályait. Ügyelnünk kell a megfelelő (konkrét) szerep kiválasztására.

Előnyök: Az osztály felelős tetteiért. A tanár megfelelő időben növelheti vagy csökkentheti a nyomást. Helyzete lehetővé teszi a csoport s az egyén kihívását is. A feszültség többnyire a képzeletbeli világban jelenik meg. Hátrányok: A tanárnak, a magas státuszt felhasználva érzékelnie kell az osztály csoportmunkában megjelenő képességeit, s azt, hogy miként fogadják a felbukkanó vezetőt. A „halál a királyra” veszélye fennáll, kivéve, ha mindenki megérti és elfogadja a játékszabályokat.

3. szereptípus: CSELEKMÉNYEN KÍVÜLŐ HATALOM

Státusz: magas/középső Hozzáállás: segítő

Leírás: A tanár által játszott figura általában egy, a csoport alkalmazásában álló szaktekintély (a szaktudása, amire éppen nagy szükség van, emeli meg a státuszát), de a csoporté a kezdeményezés joga. A tanár tanácsot ad, ha megkérik rá, és ügyel arra, hogy valamennyi csoport ugyanazzal a fókusszal dolgozzon.

Előnyök: A tanár időnként a megfigyelő szerepét veheti fel, de a „könnyű” megoldásokat ellenezve irányíthatja is a cselekményt, megbizonyosodhat arról, hogy az összes kis csoport, avagy a csoportok minden tagja dolgozik-e, részt vesz-e a dramatikus tevékenységben.

Hátrányok: Az osztály igyekszik létrehozni a saját drámajátékát, s ha nem igényli a tanár segítségét, akkor az nem tarthatja annyira szem előtt a tanulási folyamatot. A tanárnak nem könnyű bekerülnie a csoportba anélkül, hogy visszatérne az 1. szereptípushoz.

4. szereptípus: MÁSODPARANCSNOK

Státusz: középső

Hozzáállás: manipulátor, segítő, felhatalmazó

Leírás: A tanár által játszott figura „gyalogos”, nem irányít, de segít a felfedezésben. Nem szabályoz nyíltan, azonban utalhat a magasabb – utasítást adó – hatalomra.

Előnyök: A szerep rugalmassága bármikor lehetővé teszi a tanár számára, hogy feladja vagy átvegye a teljes hatalmat, ha a helyzet úgy kívánja. Mivel problémája azonos a csoportéval, védve van a „halál a királyra” veszélytől. A csoportnak hoznia kell néhány döntést és vállalnia kell annak felelősségét, hogy esetleg felbukkan egy vezető. A tempó és a feszültség szabályozása még mindig a tanár kezében van, a játék a képzeletbeli világ felé tendál.

Hátrányok: Adódhat olyan helyzet – de a tanárnak ezt kerülnie kell –, amikor a teljhatalommal rendelkező szerepébe kell „átcsúsznia”. Nem szabad megengednie a csoportnak, hogy a döntéshozó hatalom szerepébe kényszerítse őt.

5. szereptípus: CSOPORTTAG

Státusz: alacsony (rövidebb időszakokra a középső felé csúsztatható)

Hozzáállás: felhatalmazó (ha átmenetileg megemeljük a státuszát, akkor segítő)

Leírás: A tanár nem rendelkezik nyíltan, de kérdésekkel és javaslatokkal irányít. Az általa játszott figura nem tud többet a csoportnál, s ellentétben a 4. szereptípussal bizonytalan abban is, hogy kihez kell fordulnia. Vigyáznia kell, hogy véleménye ne legyen nagyobb jelentőségő a tanulókénál.

A „mi, minket” szavakat használja, amikor a „mi” terveinkről beszél...

Előnyök: A tanár által játszott figura a csoportban van, így az ő szintjükön kérdezhet. Hozzásegítheti a csoportot a döntéshozatalhoz, felelősségvállaláshoz, s a vezetés átvételéhez. A tanulóknak lehetőségük nyílik arra, hogy a tanárt a szokásostól eltérő, más megvilágításban lássák. A feszültség félig a valós, félig a képzeletbeli világban van.

Hátrányok: A tanárnak bíznia kell önmagában és az osztályban, hogy hatalmi pozícióját képes legyen feladni. Nyilvánvalóan el kell ismernie a vezető tekintélyét, akit a csoport választott vagy azt, aki önként vállalja a felelősséget. Fel kell készülnie arra, hogy elfogadja mindazt, amit a csoport nyújt neki. Kifeszített kötélen táncol, háló nélkül.

6. szereptípus: SEGÍTSÉGRE SZORULÓ (gyámoltalan, ügyetlen, tehetetlen)

Státusz: nagyon alacsony Hozzáállás: felhatalmazó

Leírás: A tanár által játszott figura az osztály kezében van – ettől a tanár néha kiszolgáltatott az osztály pillanatnyi állapotának. Szüksége van az osztály segítségére, nem ismeri a megoldás módját, rájuk kell hagyatkoznia. Kérdései, megjegyzései nyomokat sejtethetnek. Mégis mértéktartó, visszautasíthat bármit: „Nem hiszem, hogy képes lennék rá.”

Előnyök: Az osztályé a felelősség, övék a döntés joga és a vezető szerep, bár a tanár mindvégig kézben tartja a fegyelmet. Belülről tudja megállapítani az osztály képességeit. A feszültség kb. negyede a valós, háromnegyede a képzeletbeli világban van.

Hátrányok: Az 5. szereptípushoz hasonlóan a tanárnak bíznia kell az osztályban, önmagában és a kettejük viszonyában. Gyakran nehéz visszafojtani a tudást, a szerepnek kihívást kell jelentenie a tanulók számára.

7. szereptípus: AZ ÖRDÖG ÜGYVÉDJE

Státusz: magas

Hozzáállás: manipulátor

Leírás: A tanár a csoport tagjaként is kikényszerítheti a csoport döntéseit (főként hanghordozásával, arckifejezésével, testbeszédével, attitűdjével). Kihívásai határozottak kell, hogy legyenek, s fel kell készülnie azok alátámasztására.

Előnyök: Hasonlóak a 2. szereptípusnál említettekhez, mivel az osztálynak ellen kell állnia a nyomásnak. Ez a szerep jó alkalmat biztosít nekik arra, hogy elképzeléseik, döntéseik mellett kiálljanak, hogy vezetők bukkanjanak fel, s hogy elkötelezzék magukat a feladat mellett.

Hátrányok: Ugyanazok, mint a 2. szereptípus esetében, de a tanárnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy szembenállása nem morzsolja-e fel az osztályt, elfogadják-e ötleteit, ezáltal biztosítva hatalmat számára. Ügyeljen arra, hogy logikusan játssza szerepét!

8. szereptípus: TÁVOLLÉVİ Státusz: (legalább) középső Hozzáállás: felhatalmazó 

Leírás: A tanár az 1., a 4. és az 5. szereptípus közül bármelyiket játszhatja; mint a csoport tagja, rövid távolmaradás után tér vissza, s így nem tud semmiről. Információt kell szereznie az osztálytól arról, hogy mi történt távollétében, pl. „Hogy döntöttetek, amíg én távol voltam?” Megjegyzendő, hogy a tanár nem megy ki a teremből, hanem a szerepből kilépve a háttérbe húzódik. Lehet, hogy hallja (lehet, hogy nem), mit tervez az osztály. Előnyök: Egy „történetorientált” osztályban kitűnő alkalmat ad az események lelassítására. A tanár által játszott figura kérdései ösztönzően hathatnak a tanulókra, a dialógus a reflektálás formájává válhat.

Hátrányok: A tanárnak el kell fogadnia az osztálytól kapott információt, még akkor is, ha tudja, hogy azok nem pontosak, s még ha nehezére esik is eltitkolnia tudását. Mindazonáltal joga van kételkedni: „Biztos vagy ebben?” „Mindannyian egyetértetek?”

9. szereptípus: MELLÉKSZEREPLİ

Státusz: magas/középső Hozzáállás: segítő

Leírás: Ebben az esetben a tanár által játszott figura olyan, akinek joga van jelen lenni és kérdéseket feltenni. Elsődlegesen arra használható, hogy segítse az osztályt a háttér felépítésében, s néha a munka ellenőrzésére is, pl. csoportmunka esetén, vagy amikor kíváncsi az eseményekre.

Előnyök: A tanár által játszott figura láthatóan nem érdekelt a helyzet fő problémáiban, így lehetősége van arra, hogy kinyilvánítsa személyes gondolatait, érzelmeit. Ez a szerep lehetővé teszi, hogy a tanár támogassa a tanulókat a mélyebb értelmezés megtalálásában, s hogy lassítsa a cselekményt. A tanár szerepe előre nem közölt, éppen ezért lehet arra számítani, hogy ha közbeszól, akkor a tanulók rákérdeznek arra, hogy kivel is van dolguk, de a kérdésre adott válasz „legalizálja” a szerepet, s ezután már elfogadják a közbeszólást.   Hátrányok: Zavaró lehet, ha a tanár nem elég gondosan választja meg a kérdezés módját, ekkor ugyanis „vallatóvá” válhat. Ha nem figyelmezteti az osztályt, hogy szerepben lép be a játékba, csökkentheti elkötelezettségüket. (A játék átmehet a „Mit csinál itt ez a kém?” szituációba, ami kerülendő...)