Félőlény vagy élőlény
2016.01.05 19:06Mészáros Beáta
Téma: A Kiserdő lakói egyre fenyegetettebbnek érzik magukat az általuk szörnyeknek nevezett lényektől.
(Békés Pál Félőlény című meséje nyomán.)
Keret: A Kiserdő lakóit aggasztó hírek kezdők nyugtalanítani, amelyek furcsa és ijesztő szörnyekről szólnak. A szörnyek egyre többször bukkannak fel és zavarják a kis lényeket, végül arra akarják rávenni az erdő lakóit, hogy ők is váljanak szörnyekké.
Fókusz: Szükségszerű-e, hogy behódoljunk a fenyegető többségnek?
Tanulási terület: Identitástudat, másság, a közösség ereje, összefogás a fenyegetők ellen. Csoport: 9-10 éves gyerekek
Időkeret: egy tanítási óra
Eszközigény: A3-as papír, székek, szőnyeg, belépési nyilatkozatok
1. Narráció: A Kiserdő lakóit játszhatnánk, akik nem állatok, inkább manóféle élőlények, akik gondozzák, vigyázzák az erdőt: csupálják az ágakat, porhanyítják a földet, a beakadt bárányfelhőt kiszabadítják a fák ágaiból és ehhez hasonló dolgokkal foglalatoskodnak. Mindenki találjon ki magának olyan tevékenységet, amellyel szívesen foglalkozna, s ami hasznosnak tűnik még akkor is, ha csak apróság.
Megjegyzés: A nem túlságosan konkretizált szereplők a mesekönyv lapjairól valók. Kilenc-tíz éves gyerekeknek a kiskamasz kor hajnalán a félig ember, félig manó lények éppen megfelelnek. Meseszerűek, mégsem kell mondjuk nyusziként ugrabugrálni. A kisebbek persze szívesen bújnak állatok bőrébe és számukra az megfoghatóbb is.
A történet rövid felvezetése elegendő információt kell adjon a szerepbe lépéshez, de a szerepek részletesebb kidolgozására nincs szükség. Az egész csoportos improvizációk fogják megteremteni az együvé tartozás élményét.
2. Térkijelölés: A tantermet kinevezzük a Kiserdőnek, amit székek határolnak. Egy szőnyeget leterítünk középre, ez lesz az a tisztás, ahová minden este összegyűlnek.
3. Állókép és mímes játék: Az egyik ügyes kezű lény megörökítette egy festményen az erdő lakóit a békés hétköznapok mindennapi tevékenysége közben. Miután elkészült a kép, adott jelre mindenki elkezdi mímelni a saját tevékenységét. A tanár közben kérdéseket intézhet a játszókhoz és akit megérint, az válaszolhat: Mi a munkád? Miért szeretsz itt élni? Kik a legkedvesebbek számodra az erdőben? Mindig ilyen nagy az egyetértés? Van olyan, akivel együtt szoktál dolgozni? Stb.
4. Egész csoportos improvizáció és tanári szerepbe lépés: A kis lények legkedvesebb időtöltése, amikor esténként a réten körbe ülnek és fenyőtűteát iszogatva mesélnek arról, hogy kivel mi történt. Az a szokás, hogy mindig más főzi a teát és kínálja a süteményt.
Megjegyzés: Ez alkalommal a tanár (mint az erdőlakók egyike) látja vendégül a többieket, így módja lehet irányítani a beszélgetést, hogy ne egyszerre akarjon mindenki megszólalni. İ is beszámolhat a napjáról, majd átadja a szót valakinek és így tovább, mintát adva ezzel a beszélgetés kultúrájáról. Az élménybeszámolók után a tanár szóba hozza, hogy levelet kapott egy társuktól, aki Csatang névre hallgat, és régebb óta járja a világot. Csatangról azt lehet tudni, hogy a „világjárás” mellett a másik kedvenc időtöltése a verselés. Ha valami erős érzelem keríti hatalmába, rögtön tollat ragad és lejegyzi. Ezúttal valami egészen különlegeset kapott tőle, nagyon szeretné megosztani a többiekkel is, mert kíváncsi a véleményükre.
Csatang levele: Idekinn más lett minden, földön és égen rémek, ahová néz az ember, földerítők és kémek.
Idekinn más lett minden,
Szomorú minden ének, Se vigasz, se remény nincsen, Vigadoznak a rémek.
Megjegyzés: A levél sugallja, hogy a világban valami nincs rendben. A tanárbeszélgetést kezdeményez szerepben arról, hogy vajon mit sugall Csatang levele? Kik azok a kémek és mit akarhatnak? Miért lett ettől Csatang szomorú?
5. Narráció: Bizony a Kiserdő már csak az Utolsó Kiserdő volt, amit a szörnyek: a kukkoló berregény, a négyfarkú tányérfülű, a vahordály, a rusnyák és a még kitudja mifélék még nem kerítettek hatalmukba. Egyre többet jelentek meg az erdőlakók körül. Tulajdonképpen nem csináltak semmi különöset, csak figyelték őket. A legváratlanabb pillanatban bukkantak elő a fák közül.
6. Kiscsoportban jelenet és rajz készítése: Minden csoport kap egy A3-as papírt, amin egy szörny neve már szerepel. Saját elképzeléseik alapján rajzolják le, majd találják ki a hangját, mozgását is. Ezt követően készítsenek egy jelenetet, amelyből kiderül, hogy az adott szörny miféle ijedelmet, bosszúságot okozott számukra, amit az esti teázáson feltétlenül elmesélnének a többieknek.
7. Jelenetek bemutatása és egész csoportos improvizáció: Az elkészült rajzokat felragasztjuk a terem különböző pontján – mintha figyelnének minket a szörnyek –, és pár szóban megbeszéljük, hogy miben különböznek tőlünk. A székekkel szűkebb teret határolunk el, mint korábban és így kezdjük az esti teázást. Most valaki más látja vendégül a többieket. Az elbeszélést itt a jelenetek bemutatása helyettesíti. A jelenetek után megbeszélés arról szerepben, hogy miként lehet így folytatni az életünket, mit lehetne tenni: beszélni velük, vagy harcolni, esetleg valami mást tenni.
Megjegyzés: A tanár nyugodtan átadhatja a vendéglátó szerepét, hiszen már egyszer mintát adott a saját játékával. Ugyanakkor a többiekkel egyenrangú részese a jelenetnek, így kontrollálhatja is. Bármi is a döntés, a szörnyek mindenképpen beszélni akarnak velük.
8. Narráció: A szörnyek szinte állandóan jelen voltak már az erdőlakók mindennapjaiban. El is küldték az irodaszörnyet a Kiserdő lakóihoz, aki meg is jelent egy csomó papírral.
9. Tanári szerepbe lépés és egész csoportos improvizáció: Az irodaszörnyet a tanár játssza. Az irodaszörny afféle „lótifuti”, aki teljesíti a szörnyek utasításait. A szörny érkezése előtt a teret még jobban leszőkítjük, szinte a szőnyegig húzva a székeket, jelezvén, hogy már csak ez a terület maradt az erdőlakóké. Az irodaszörny ezen kívülről, a tágas térből beszél hozzájuk:
„Kedves barátaim! Nagy szerencse ért titeket. Régóta figyelünk már benneteket és észrevettük, hogy féltek, reszkettek és aggódtok. Csupán azért, mert féltek a külsőnktől, a hangunktól, ahogy jövünk-megyünk. Mi szeretünk ijesztgetni, hangoskodni, leskelődni és utáljuk a fenyőtűteát és a beszélgetést. Hát ezen könnyen segíthetünk. Hogy lássátok, milyen jó szívvel vagyunk irántatok, felajánljuk, hogy álljatok közénk! Legyetek olyanok, mint mi! Csak annyit kell tennetek, hogy megtanuljátok, hogyan kell szörnynek lenni. Nem kell azonnal dönteni, itt hagyom a belépési nyilatkozatokat. Majd később visszajövök az aláírt nyilatkozatokért.”
Belépési nyilatkozat
Alulírott kijelentem, hogy a szörnyvilág szabályait elfogadom, és rémtetteimmel igyekszem kiérdemelni nálamnál szörnyebb társaim bizalmát és megbecsülését.
______________
aláírás
Megjegyzés: A tanár hangja legyen behízelgő! Hagyja, hogy a csoport belátása szerint reagáljon! Ha nagyon tiltakoznak, hangnemet válthat és hivatkozhat arra, hogy ők sokkal többen vannak, tulajdonképpen elpusztíthatnák az erdőlakókat. Közel, s távol nincs is más lény, már mindenki átváltozott.
10. Egész csoportos improvizáció: Újra teázás, már csak a tisztáson (szőnyegen), körbevéve a székekkel. Arról kell döntést hozni, hogyan tovább. Elpusztul, beolvad a lények világa a szörnyekébe, vagy van valami más megoldás is? Félőlények leszünk vagy élőlények?
Megjegyzés: Itt a játék több irányt vehet a csoport reakcióitól, ötleteitől függően. Ahhoz, hogy dönthessünk, meg kell vizsgálnunk néhány dolgot.
• Állóképek: A szörnyek életéből bemutatni azokat a jellemzőket, amelyek nagyon eltérnek az erdőlakók életétől.
• Kiscsoportos jelenetek: El lehet játszani, hogy milyen problémákba ütközik a szörnnyé válás: képtelenek vagyunk megtenni valamit, ellenkezik a természetünkkel, szokásainkkal, le kell mondanunk számunkra kedves dolgokról stb.
• Jelentés írása kiscsoportban: Mit írnának a szörnyek abban a „főszörnynek” szánt jelentésben, amelyben az erdőlakókat – mint új „szörnytársakat”– próbálják bemutatni neki?
• Állóképek, azaz képzeletbeli képes krónika készítése arról, ami a legrosszabb lehet abban az esetben, ha ellenállunk a szörnyek ajánlatának.
11. Kiscsoportos bemutatók: Az elkészült jelenetek és írásos anyagok bemutatása és megbeszélése. Jó vége lenne-e/lehetne-e a „szörnylétnek” az erdőlakók számára? Jó lenne-e ez a szörnyeknek? Van-e más megoldás?
12. Egész csoportos megbeszélés szerepben: Összegyűlve a tisztáson megbeszélés arról, hogy mit válaszoljunk az irodaszörnynek.
13. Levél: Az erdőlakók válaszának és indokainak levélben való közös megfogalmazása. Ezt adják át az irodaszörnynek, amikor az visszatér a belépési nyilatkozatokért.
DRÁMAPEDAGÓGIA A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ TANULÓK INTEGRÁLT NEVELÉSÉNEK SZOLGÁLATÁBAN
———
Vissza