A dráma, mint pedagógia

írta: Takács Gábor

Ideje összefonnunk a szálakat és a drámát elhelyeznünk, értelmeznünk pedagógiai szempontok, módszerek alapján is. Néhány példával illusztráljuk, miként van köze a drámának olyan sikeres, ismert reformmódszerekhez, mint például a projektpedagógia, a kooperatív tanulás, a differenciálás vagy éppen a tevékenységközpontú pedagógia.

Korábban utaltunk arra, hogy a dramatikus munka csoportos játéktevékenység. Ez azt is jelenti, hogy a tanulók együttmőködése, a problémák közös feldolgozása mind eszközként, mind pedig célként megjelenhet a tevékenységek során. Eszköz abban az esetben, ha pl. a történetünk főszereplőjével kapcsolatban a főhős életének négy jelentős eseményét szeretnénk megvizsgálni, s ennek érdekében az osztályt arra kérjük, hogy négy csoportban dolgozzanak egy-egy témán. A csoportbontást pedig célként értelmezhetjük abban az esetben, ha azt (is) szeretnénk elérni, hogy a kiscsoportok tagjai közelebb kerüljenek egymáshoz, az egyének vállaljanak több felelősséget a csoport munkájában, több lehetőségük legyen a tanulóknak arra, hogy szóhoz juthassanak, a plenáris formákban bátortalanabb gyerekek is kinyilvánítsák véleményüket stb. Hasonló példákat hozhatnánk egyes páros munkaformákra is. Ebből látható, hogy a drámapedagógia eszköztárát alkalmazók ugyanakkor a kooperatív pedagógiai eljárásokban is járatosak kell, hogy legyenek.

Említhetnénk továbbá kapcsolódási pontot a projektpedagógiával is: a szakértői dráma tulajdonképpen egy projekteljárás, amelynek kivitelezése dramatikus eszközökkel történik.

Egy drámai helyzetnek, problémának sokféle feltárási stratégiája létezhet. Nyilvánvaló, hogy egy olyan esemény kapcsán, ami a drámajátékunk középpontjában áll, a tanulóknak egészen másfajta képességeket kell mozgósítaniuk magukban, ha:

•      egy csoporttól azt kérjük, hogy játssza el a helyzetet, és találjon ki arra egy különleges befejezést, megoldást;

•      egy másik csoport az egyik szereplő naplóbejegyzését készíti el az eset kapcsán;

•      megint mások egy – a témát feldolgozó – film forgatókönyv-vázlatát készítik el;

•      néhányan pedig egy rajzot (festményt) készítenek, ami az egyik szereplő érzelmeit fejezi ki az eset kapcsán.

A felsorolásból talán érzékelhető, hogy a drámapedagógia milyen módon lehet alkalmas a tanórai differenciálásra.

A fentiek alapján pedig talán említenünk sem szükséges, hogy a módszer alapja a tanulók tevékenységeiben, a munkába, a felfedezésbe való folyamatos bevonásban rejlik, tehát kimondottan tevékenységközpontú pedagógiáról beszélünk.