A tervezésről

írta: Mészáros Beáta

Amikor a dráma módszereit, technikáit alkalmazó tanár leül azzal a szándékkal, hogy megtervezze tanulóinak a drámaórát, fontos, hogy elgondolkodjon néhány szemponton. Nem csak azért érdemes tervezni, hogy átgondolja az órát és tisztában legyen azzal, mit szeretne csinálni és miért, hanem azért is, hogy még a tervezésnél kiderüljön, ha a valamelyik ötletünk zsákutca, esetleg magáról az óráról derül ki, hogy „működésképtelen”. Érdemes „anyagot”, azaz történeteket gyűjtenünk: egy drámatanár kezében sok minden eszközzé válhat. Természetesen a gyerekeket is meg lehet kérdezni, hogy miről szeretnének játszani, de ne közvetlenül a játék előtt. Az „improvizált” drámaóra sok veszélyt hordoz, leginkább gyakorlott színész-drámatanárok műfaja ez. Hasznos, ha a tervezés írásban is megtörténik, így mindenképpen rákényszerülünk a gondos tervezésre (nem ragadunk le az ötlet szintjén), áttekinthetőbb, így is lehet rajta változtatni és természetesen később is felhasználható. Az írásos tervezésnél a következőket a vázlat fejlécében is célszerű rögzíteni: csoport kora és összetétele, téma, fókusz, kontextus, keret.

A csoport

A csoport összetétele alapvetően meghatározza a játékot. Ha túl nagy kihívás elé állítjuk a tanulókat, nem fognak boldogulni a feladattal és kedvüket vesztik a további játékot illetően. A következő szempontokat kell figyelembe vennünk, hogy a játék az adott csoport számára működni tudjon, kihívást és játékörömet egyaránt jelentsen:

•      Milyen életkorú a csoport (az életkori sajátosságok ismerete elengedhetetlen)?

•      Milyen szinten gondolkodnak (felszínes, érdeklődő stb.)?

•      Milyen képességűek?

•      Tudnak-e együtt ill. kiscsoportban dolgozni?

•      Milyen összetételű a csoport?

•      Rendelkeznek-e drámabeli jártassággal?

•      Egyéb figyelembe veendő szempontok (pl. mi iránt érdeklődnek).

Az első gondolat

Ha elhatároztuk, hogy tanári munkánkban élünk a dráma nyújtotta lehetőségekkel, el kell döntenünk, hogy mi célból. Miért a dráma a legalkalmasabb munkaforma számunkra. Mivel a dráma elsődleges célja a „megértésbeli” változás előidézése, meg kell határoznunk, hogy miben szeretnénk, ha tanulóink változnának, más attitűdöt képviselnének, netán a csoporton belüli viszonyok megváltoztatása a cél, esetleg a szerepjátékon belüli szembesülés valamely tantárgyhoz köthető ismeretanyaggal. Ha tisztáztuk céljainkat, akkor meg kell határoznunk, hogy: 

Mi a téma?

Valamilyen tanórához kötődő ismeretet szeretnénk közvetíteni (irodalom, történelem, természetismeret stb.) vagy egy erkölcsi (árulás, lopás, hazaszeretet stb.), szociális, esetleg társadalmi (szegénység, munkanélküliség) problémával kívánunk foglalkozni. Persze egyetlen drámaórától túlzás lenne azonnali gyökeres változást remélni, de a probléma felvetése és az arról való közös gondolkodás is elkönyvelhető sikernek. Számolnunk kell azzal is, hogy tanulóink nem egyformán érzékenyek a felvetett témát illetően és valószínűleg nem is ugyanaz a kiinduló attitűd. Ebből adódóan a bekövetkezett változás is különböző megértési szinteken valósul meg.

Ha megtaláltuk a megfelelő témát, valószínűleg rengeteg momentuma kínálja magát, hogy vegyük nagyító alá. A választott témát tovább kell szőkítenünk, hiszen minden aspektusát lehetetlen körüljárni „egy szuszra”.

Fókusz

A kellően leszőkített téma is rengeteg lehetőséget kínál: ha nem redukáljuk a nézőpontokat (egyre, illetve a témától függően, amennyiben hosszabb idő áll rendelkezésre, legfeljebb kettőre), olyan szerteágazó drámaóra válik a tervünkből, amelyik kicsúszik az irányításunk alól, s végül a „sokat markol, keveset fog” helyzetbe kerülünk, hiszen egyiket sem sikerül kimerítően megvizsgálni. Így a felületes szemlélődésből következően a megcélzott attitűdváltás sem következhet be. A drámaórában a fókusz a mérce – az a viszonyítási pont, amelyet végig szem előtt tartunk, s minél több oldalról kívánunk körül járni. A dráma fókusza két szintet képvisel a vizsgálódásban. Egyfelől partikuláris, mert az egyén szintjén vizsgálja az eseményeket: mit jelent az ő számára éppen ott és akkor az a helyzet, másfelől az egyén által ott és akkor tapasztaltak magukban hordoznak egy mások számára is érvényes univerzális tartalmat. Természetesen a választott fókusz meg kell feleljen a választott célnak és az adott korú gyerekcsoportnak. Ha például a választott témánk a munkanélküliség, a fókusz lehet az, hogy hogyan viszonyul egy család a jól fizető munkáját hirtelen elveszítő családfőhöz, vagy milyen eszközökhöz folyamodhat valaki, aki mindenáron meg akarja tartani a munkáját, másokkal szemben. A témához tartozó fókuszok szélesebb körének feltárása segítheti a drámatanárt a számára és a tanulók számára egyaránt megfelelő központi kérdés megtalálásában.

A kontextus

A dráma sajátossága, hogy történetben gondolkodik, hiszen egy történet szereplőiként szembesülünk az események kínálta kihívással. A „világ összes története” rendelkezésünkre áll, ezzel együtt biztonságot jelenthet, ha már „bevált” irodalmi alkotást választunk. Kiváló lehetőségeket kínálnak a nevezetes történelmi események, híres emberek (tudós, művész, történelmi nagyság stb.) élettörténetei. Drámaóráinkhoz történetet adhat rengeteg film, színdarab, a sajtó és a televízió hírcsatornái (a bőség zavarában nem soroljuk tovább), de akár maga a drámatanár is kitalálhatja azt a történetet, ami a közös munka alapja lesz. A kontextus kijelöli a játék körülményeit. Mindenképpen tisztáznunk kell a következő elemeket:

•      Idő: múlt, jelen, jövő

•      Helyszín: Hol játszódik a dráma?

•      Személyek: Milyen szerepbe lépünk? Milyen korúak, foglalkozásúak, státuszúak vagyunk? Egyéb jellemzők.

•      Viszonyok: A dráma indításakor fennálló viszonyok: egyetértés vagy viszály, családi kötelék vagy másféle csoporthoz tartozás.

•      Problémák: Milyen problémával szembesülünk, mi teremti meg a feszültséget? 

Bár a dráma egy fiktív történet mentén mozog, mégsem elbeszélő jellegű. A cél nem a történet előrehaladása valamiféle kifejlet felé. Amivel a dráma foglalkozik, az az „itt és most”. Azt a helyzetet vizsgáljuk, amelyben éppen vagyunk: azt keressük a játékainkban, hogy az általunk játszott szereplő hogyan viselkedik, érez, gondolkodik az adott helyzetben, mit vált ez ki a környezetéből stb. A játék akkor lesz hiteles, ha a résztvevők számára „valósnak” tűnik. Ha a történet átlépi a „valószerű” határát, nehezen irányíthatóvá válik.

Keret

A keret meghatározása a dráma érzékeny pontja. A drámai kontextus megtervezése után ez az a pont, amikor a tevékenységet elkezdjük és szerepbe lépünk, vagyis ez a drámai kontextusba lépés formája. A játékban mind a tanár, mind a gyerekek szerepben dolgoznak. A történetben meg kell keresni azokat a gyerekek számára felkínálható szerepeket, amelyek szemszögéből a felkínált téma megfelelő távolságból és védelemből vizsgálható, mégis izgalmat és kihívást jelent a számukra.

A tevékenységnek motiváló erővel kell bírnia és kellő feszültséget kell hordozzon, hogy játékba segítse a csoportot. Hogy mekkora kerettávolságot tartunk a csoport és a vizsgált probléma között, azt nagyon körültekintően kell megválasztani. Bizonyos témákat a csoport pszichés védelme érdekében nagy kerettávolsággal kell vizsgálnunk (pl. halál, nemi erőszak stb.). A gondosan megválasztott keret egyaránt szolgálni fogja céljaink elérését és a kijelölt fókusz alapos vizsgálatát is. A rosszul megválasztott keret azt eredményezheti, hogy a játék hiteltelenné válik.

Szerepek (tanári, gyerek) átgondolása

A dráma egyedülálló hatásmechanizmusát a gyermeki játékból eredeztethető szerepjáték hordozza. A gyermeki játék jellemzői közül (jó esetben) sok megmarad a drámában, de a tevékenység keretei áttevődnek a tanár által irányított színházi konvenciók nyújtotta lehetőségek közé. A konvenciók alkalmazásával válik a játék a tanár kezében oktatási-nevelési eszközzé. Ez a „mintha” tevékenység, amely mind a gyermeki játéknak, mind a drámának sajátja, végig egyértelműen képzeletbeli marad és bár valószerű, amit csinálunk, a játszóknak tudatában kell lenniük, hogy képzelt helyzetben cselekszenek. A gyerekek számára felkínált szerepek legyenek kellően vonzóak, ezzel együtt jelentsenek kihívást számukra! Ha alultervezzük (vagy fölé-) a szerepeket, akkor érdektelenné válik a tanulók számára a szerep és a játék elsikkad vagy bohóckodássá válik. Szerepbe lépéskor a gyerekek meglévő tapasztalataikból építik fel a játszott figurát, még akkor is, amikor a szerep látszólag ezen a tapasztalati körön kívül esik. A szerepben végzett munka során ezek a tapasztalatok egyébként tovább gazdagodnak.

A tanár is szerepbe lép a játék során. Ez több célból is történhet (könyvünk tanári szerepjátékról szóló fejezetében ezt részletesen taglaljuk is): az új információk bevitelétől a nyelvi, viselkedésbeli minta nyújtásáig tucatnyi oka/célja lehet annak, hogy a tanár szerepből dolgozik. A tanári szerep státusza is többféle lehet, attól függően, hogy a játék és a csoport reakciója mit kíván. A tanár nem kell, hogy színészileg tökéletes alakítást nyújtson (nem ez a cél), hanem az, hogy meggyőzően képviselje az általa játszott figura attitűdjét és ezzel segítse a játék menetét. Alkalmazott munkaformák

A tervezés során elgondolkodunk azon, hogy milyen munkaformák szolgálnák leginkább a dráma elmélyítését. Itt szintén figyelembe kell vennünk a csoportunk életkori sajátosságait, mi az a munkaforma, amiben a legszívesebben dolgoznának és a legtöbb hozadéka lenne. Érdemes értékelnünk a különböző módok sajátosságait is: milyen fokú tanári irányítás mellett működtethető, mik az előnyei ill. hátrányai stb. Természetesen minél többet kipróbálunk, annál színesebb lesz az óra, de a zsúfoltság itt sem előny, a drámamódokból való ki-be ugrálás felszínessé teszi a játékot.

A rendelkezésünkre álló idő

Fontos előre tudnunk, hogy a játékra mennyi idő áll a rendelkezésünkre. Az sem mindegy, hogy ez az időtartam egyben, vagy több részletben használható fel. Ugyanis több óra egyben (pl. szakkör) lehetőséget ad egy komplex játék kivitelezésére. Ha kizárólag negyvenöt perces tanítási órákban gondolkodhatunk, akkor vagy rövidebb játékot (súlyos témák esetén ez nagyon nehéz!), vagy órasorozatot (ez a valószínűbb) tervezzünk. Az órasorozat esetén meg kell határoznunk játékunkban azt a helyet, ahol az megszakítható, ahol nem sérül a történet, ahonnan némi felidézéssel a dráma folytatható lesz a legközelebbi alkalommal.