Adaptáció
2016.01.05 19:12Lipták Ildikó
Az adaptivitás nem idegen kifejezés a pedagógusok számára: a hétköznapi pedagógiai helyzetekben az egyéni sajátosságokra tekintettel levő differenciálást és az egyéni sajátosságok ismeretében megvalósuló egységes oktatást nevezik adaptív oktatásnak (Nádasi M., 2000).
A drámajátékok alkalmazása során azt a tanári tevékenységet nevezzük adaptációnak, amelynek során a tanár bizonyos technikák, stratégiák megváltoztatásával, átalakításával – az általa tanított osztály számára – taníthatóvá, megvalósíthatóvá tesz egy drámaóra tervet.
Az adaptív gondolkodás elsajátítása során a pedagógusoknak azon képességüket kell fejleszteniük, amely által ugyanazt a tanulási tartalmat tudják különböző osztályokkal más-más módon feldolgozni. Ehhez a tanároknak a következő területeken kell jártasságot szerezniük.
• A tartalom feldolgozása más drámamodell (vö.: Kaposi L.: Drámamodellek) alkalmazásával.
• Egy konkrét tartalmi egységre más munkaformák alkalmazásának lehetőségei.
• Egy konkrét tartalmi egységre más szerkezeti egységek alkalmazása.
• A tanulási tartalmak feldolgozása más keretben.
• Analógiás gondolkodás (ugyanazon szituáció és/vagy történet analóg helyzetben).
• Életkori és/vagy dramatikus tevékenységekben szerzett jártassághoz igazított adaptáció.
Amikor a (dráma-) tanár elkészít egy óratervet, egy bizonyos tulajdonságokkal, képességekkel, attitűdökkel rendelkező gyerekcsoportban gondolkozik. Ilyenkor szem előtt tartja tanítványai életkori sajátosságait, a saját képességeit, és munkáját mindenképpen befolyásolja az a tapasztalat, amelyet az adott osztályban szerzett. Más csoportok (még ha kortársak is) nem ugyanolyan jellemzőkkel rendelkeznek, ezért a tanítandó csoport számára alkalmassá kell tenni az anyagot arra, hogy számukra is hasznos, élvezhető és fejlesztő hatású legyen.
Miért lehet szükség arra, hogy adaptációs munkát végezzünk: egy drámafoglalkozást „átszabjunk”?
• A terv eredetileg más életkori csoport számára készült, de a téma és a megközelítés is jó az osztály számára, ezért az alkalmazott munkaformák megváltoztatásával kisebbek vagy nagyobbak számára is érdekessé tesszük a játékot (tehát egyes túl könnyűnek tőnő konvenciókat nehezebbre cserél és fordítva; az értékelést kisebbeknél szerepen belülire, nagyobbaknál szerepen kívülire cseréli stb.).
• A téma és a fókusz is erősen érinti az osztályt, de mivel túlzottan és túl hamar magukra ismerhetnek a játékban, nagyobb kerettávolságot kell szabnunk. A távolítás nagyobb rálátást, kisebb ellenállást és ezzel könnyebb megértést tesz lehetővé egy adott probléma kapcsán (pl. a jelenből a múltba vagy a jövőbe, esetleg földrajzilag más helyszínre, az emberek világából mesei környezetbe helyezzük a történetet).
• A foglalkozásleírás témája az osztály számára fontos tanulási területeket hordoz, de az ő számukra a téma más szemszögből való vizsgálata tűnik kézenfekvőnek (pl. a migráció, a menekültek témáját feldolgozó terv elsősorban a befogadottak szemszögéből vizsgálja az eseményeket, de a tanár célja, hogy a tanulók a befogadók oldaláról tekintsenek a témára).
• A fókusz és a téma is izgalmasnak tűnik, de a tanárnak izgalmasabb ötlete van a keretre, amelyben játszódik a történet.
• A foglalkozásterv rutinos drámatanárok számára kockázatmentesen megvalósítható, de a kevésbé gyakorlott pedagógus úgy ítéli meg, hogy számára több biztonsági elem beépítésére van szükség. (Pl. kevesebb olyan improvizáció legyen, amelyben a tanárnak is rögtönöznie kell, vagy az elágazásokat részletesebben ki kell dolgoznia, hogy ne hozza zavarba az új helyzet megoldásának szükségessége.)
• A csoport számára túl nehéz az eredeti óra.
• Tantárgyi kötés szükséges.
• A megfelelő körülmények (idő, tér) nem állnak rendelkezésre.
A legfontosabb definíciók ismétlése: téma, kontextus, keret, kerettávolság, fókusz Az egyes kifejezésekhez tartozó jelentések:
TÉMA: Amiről az óra szól. A (szűkebb) témát úgy fogalmazzuk meg, hogy történetelemet is tartalmazzon.
KONTEXTUS: idő, hely, személyek, viszonyok, problémák (Mi érdekel bennünket velük kapcsolatban? Mi indít arra, hogy részt vegyünk a drámában? Milyen problémával szembesülünk, mi teremt a kezdetekkor feszültséget?)
KERET: Minden társadalmi kapcsolatban két aspektus van jelen: 1. akció; 2. milyen nézőpontból nézik az emberek
FÓKUSZ: milyen nézőpontot helyezünk a dráma középpontjába (a téma egy szeletének kiválasztása, ami a célnak és a csoportnak is megfelelő) pl. munkanélküliség a szociálishelyzet-változás miatt magát vesztesnek tekintő
DRÁMAPEDAGÓGIA A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ TANULÓK INTEGRÁLT NEVELÉSÉNEK SZOLGÁLATÁBAN
———
Vissza