Drámapedagógia mint eszköz a nyelvtanításban

Írta: Taylor Ibolya

A Közös Európai Nyelvi Referenciakeret szerint önálló nyelvhasználóként a B2 szinten a nyelvtanuló:  „Az anyanyelvi beszélővel természetes, könnyed és közvetlen kapcsolatteremtésre képes. Aktívan részt tud venni az ismert témákról folyó társalgásban, úgy, hogy közben érvelve kifejti a véleményét. Világosan és kellő részletességgel fejezi ki magát számos, az érdeklődési körébe tartozó témában. Ki tudja fejteni a véleményét valamely aktuális témáról úgy, hogy részletezi a különböző lehetőségek előnyeit és hátrányait.”

Ahhoz, hogy diákjaink eljussanak erre a szintre, vagyis képesek legyenek az önálló nyelvhasználatra a tanárnak miután felmérte a diákok nyelvi szintjét, úgy kell megterveznie a tanítás-tanulási folyamatot, hogy közös felfedező útra induljanak a használható nyelvtudás megszerzése felé. Ehhez meg kell nyernie a tanulókat és fenn kell tartania az érdeklődésüket, ami azért jelentős kihívás, mert a nyelvtanulás folyamatában a tudás megszerzéséhez, a tanultak rögzítéséhez bizony sok ismétlésen át vezet az út.  A drámapedagógia segíthet abban, hogy az ismétlés ne legyen unalmas, lélekölő, hanem érdekes, változatos.  A szerepek, stílusok, helyzetek , technikák és a bevonódás mértékei   változzanak,  a diákok próbálják ki magukat újabb és újabb szerepekben.

A drámatechnikai módszerek a tanár szerepét is újraértelmezik: elsődleges feladata nem kizárólag a tudás továbbadása, hanem sokkal  inkább a tanulást stimuláló, stratégiatervező facilitátor. A tanár és a csoport kapcsolata is változhat. Vannak olyan gyakorlatok amelyekben kifejezetten ajánlott a tanár elkülönülése a csoporttól, amikor inkább megfigyeli a történéseket elemzi a folyamatokat, de vannak olyan gyakorlatok is, amikor a tanár része a csoportnak. A csoporton belül lehet alárendelt szerepe, lehet egyenrangú csoporttag, de lehet fölérendelt szerepe is ha a csoport ezzel a státusszal felruházza, elsősorban a közösen hozott szabályok betartatásánál  lehet hasznos ez a szerep.

A kommunikatív nyelvtanítás módszertanába a drámatechnikai eszközök új távlatokat nyitnak, mivel a nyelvtanuló nem gyakorló feladatokat, hanem helyzetgyakorlatokat végez. A nyelvet nem öncélúan a tudásért használja, hanem feladatokat old meg, azon a szinten ahol éppen tart. Akár egy-egy szóval is képes szituációkat eljátszani és a felmerülő hiányosságokat gesztusokkal helyettesíteni. Minél inkább bevonódik a játékba, annál inkább motivált arra, hogy egyre több kifejezést használjon.   Pontosan ez a cél: ne kínlódásnak érezze a tanulást, hanem az önkifejezés eszközének.

Természetesen a tanár részéről tudatos tervező munka áll a folyamat mögött, amellyel a különböző foglalkozásokat megtervezi, igazodva a diákok tudásszintjéhez, mert a nem megfelelően megválasztott gyakorlatok a diákok kedvét szeghetik. A tudásukat túlságosan meghaladó feladat elbátortalaníthatja őket, míg a túl könnyű feladatok nem késztetik erőfeszítésre. Mindkét esetben a nyelv elsajátításának folyamata lassulhat.

A drámatechnikai módszerek kiváló lehetőséget biztosítanak mind a tanárnak, mind a nyelvtanulónak a hatékony és élményszerű nyelvtanuláshoz.