Gyakorlatsorok tervezése és vezetése során előforduló gyakori hibák

Írta: Kaposi László

Gyakorlatok

Nálunk a legismertebb dramatikus tevékenységet jelentik: sokan még ma is ezzel azonosítják a drámapedagógiát. Mivel a gyakorlatok mint dramatikus tevékenység rövid időtartamokat fed le, a tevékenység könnyebben átlátható a történeteket feldolgozó, többnyire jelentős erkölcsi problémákat vizsgáló, egy-két tanóra időtartamú, de nem ritkán órasorozatokat felölelő dramatikus tevékenységhez viszonyítva. A gyakorlatoknál a játék alapját jelentő szabályok eldöntése és közlése a tanár feladata, ráadásul ez a munkája többnyire a hagyományozódott, és a nem éppen jó magyar szokás szerint folklórként használt játékokra épül, így a csoport játéka sokkal könnyebben irányítható, mint más dramatikus tevékenységek, például a dramatikus játék esetében. A gyakorlatok alkalmazása még a dramatikus tevékenységben járatlan tanár és/vagy drámában rutintalan csoport számára is lehetségesnek tűnik. Efféle alulképzettség esetén is csak néhány gyakorlatcsoportra kellene azt mondani, hogy kerülendő – ilyenek pl. az ön- és társismereti játékok és a bizalomgyakorlatok. Ott azonban, ahol a tanulók képesek élni (pl. a tanítási dráma keretei között) a játék adta nagyobb szabadsággal, ott még a gyakorlatoknál is érdemes a tanulóknak több döntési lehetőséget adni saját tanulásuk felett. Amint ez megvalósul, a tanár kiszolgáltatottsága is nagyobb a pillanatnak, a mindenkori improvizációk által kitermelt anyagnak, ahhoz kell alkalmazkodni, ami az adott helyzetben létrejön, azzal kell dolgoznia –, és az „itt és most”-nak történő megfelelés nagyobb felkészültséget, több tárgyi tudást és képességet igényel a tanártól, kisebb részben a diáktól is.

A gyakorlatok sokszor mint fragmentumok jelennek meg a tanórákon: mint színesítő, az érdeklődést fenntartó elemek, időnként a megtapasztalást lehetővé tevő formák. Még akkor sem tűnnek bonyolultnak, ha 3-4 gyakorlatot egybeépítve a tanóra nagyobb időegységét töltik ki ezzel a tevékenységgel. Talán ezért – mivel teljes tanórává építés nélkül is alkalmazhatók – az „A” típusú dramatikus tevékenység esetében gyakori, hogy nem csak a dráma és tánc tantárgy, illetve a dráma megszokott alkalmazási területét jelentő tárgyak esetén (mint például az irodalom, a történelem, az anyanyelv és az idegen nyelvek tanítása, az osztályfőnöki óra, a szabadidős foglalkozások), hanem más szaktárgyi tevékenység során is a pedagógiai gyakorlat részévé válik. Ezek a dramatikus fragmentumok könnyen elsajátíthatónak tűnnek, éppen ezért – drámapedagógiai alaptanulmányok után, de gyakran sajnos azok nélkül is – sokan alkalmazzák ezeket.

Gyakran hibásan.

A tipikusnak mondható hibákat soroljuk az alábbiakban – remélve, hogy a hibák listázása segít azok elkerülésében.

1. Tervezés

•      A vázlatban megadott cél nem konkrét: konkrét cél helyett általános célok sorolása olvasható.

•      Gyakori a minden tanterv elején szereplő célok kigyűjtése, mint például személyiségfejlesztés, fantáziafejlesztés, kreativitásfejlesztés stb. (Ezek nemes célok, némelyik minden tevékenységünkre ráhúzható: az adott óra pontosan körülírt célját kellene megadni, s arra tervezni.)

•      Tájékozatlanság a cél – a cél eléréséhez szükséges idő – a rendelkezésre álló időtartam – és a gyakorlatok közötti kapcsolat terén.

•      A tervező tanár nem tudja eldönteni, hogy milyen célt lehet, s milyet nem lehet elérni gyakorlatokkal (vagyis nem tudja, hogy mire alkalmas a kezében lévő eszköztár). Ennek talán leggyakoribb megjelenési formája: gyakorlatokkal megközelíthetetlen cél középpontba állítása.

•      Több („túlméretes”) cél megadása egy rövid időtartamú foglalkozáshoz.

•      A foglalkozás céljának és az egyes gyakorlatok alkalmazási céljának összekeverése: az utóbbiak összege nem adja ki az elsőt.

•      A foglalkozás szerkesztetlen.

•      Olyan játékokkal kezdődik a gyakorlatsor, amelyekhez az elengedhetetlenül szükséges pszichikai-fizikai állapot önmagától nem jön létre, vagyis azok megléte nem biztosított.

•      A tanár nem gondoskodik a gyakorlatsor kitermelte feszültség levezetéséről. Nincs vége az órának, csak abbamarad a tevékenység.

•      Az egyes elemek közötti kapcsolat hiányzik. (Szerkesztetlen a foglalkozás.)

•      Nem visz a foglalkozás valahonnan valahová (ezt a résztvevők is rendre megérzik).

•      Tematikusan, érzelmileg stb. előkészítetlen gyakorlatok szerepelnek a foglalkozásban.

•      Életkorilag nem megfelelő a gyakorlatsor („leválik” a csoportról).

2. Óravezetés

•      Problémák a nyelviséggel: a tanár „személytelenül” fogalmaz („kijön”, „odamegy”, „megáll”, „szembefordul” stb.), nem szólítja meg a résztvevőket, hanem „elbeszél felettük”.

•      A gyakorlatok instrukcióinak parancsként történő közlése.

•      A szabályok pontatlan, zavaros közlése (a tanár nem tudja vagy nem eléggé tudja, esetleg nem belülről ismeri a játékot, s így mint vezető kérdőjeleződik meg a csoport számára).

•      A gyakorlatsor vezetője játék közben:

-          száraz

-          kimért

-          hideg

-          szenvtelen

-          közömbös

-          unott

-          türelmetlen

-          túlzottan távolságtartó -     nagyon lassú stb.

•      A gyakorlatsor vezetője nem játékmester, hanem („nagyon”) tanár: nem történik meg a játékhoz szükséges atmoszféra megteremtése (a tanulók csak utasításra/parancsra lépnek be a játékba).

•      A gyakorlatsor vezetője nem játékot vezet, hanem feladatot hajtat végre. Gyakran halljuk tőle, hogy: „Az a feladat…”

•      A gyakorlatsor vezetője nem érzékeli, hogy meddig kell futtatni, mikor kell befejezni az egyes játékokat, illetve mikor kell újat kezdeni.

•      A játék vezetője nem veszi észre, hogy mikor és milyen segítő instrukcióra van szükségük a résztvevőknek. A játék közben adott instrukciók pontatlanok vagy nem lényegre törők – nem tudnak megfelelni a segítő szándéknak.

•      A tanár játékvezetés közben is a fegyelmezés „klasszikus” iskolai módjait kívánja alkalmazni.

•      A tanár olyan játékokba is beáll (a létszám páros vagy páratlan volta miatt), amelyből nem látja a csoportot, így nem tudja azt figyelni, hogy mire van szükségük, mikor kell leállítani a játékot stb.

•      A tanár (indokolatlanul) nem áll be a körjáték típusú gyakorlatokba.