Salem

Takács Gábor

Drámaóra-tervezet 13-14 éveseknek.

Irodalmi alapanyag: Arthur Miller A salemi boszorkányok című drámája

 

Időkeret: 45 perc

Játékbeli idő, helyszín: 1692 tavasza, Salem (észak-amerikai falu)

Körülmények: Új telepesek között vagyunk; szinte mindenki a vallásba kapaszkodik, ez nyújtja az egyedüli biztonságot a veszélyes és küzdelmes időkben; a környékbeli falvakban, városokban többször égettek „boszorkányokat”. 

Téma: Boszorkánysággal vádolnak néhány fiatal lányt, mert valaki látta őket éjjel az erdőben; köztük van egy tekintélyes gazda, Thomas lánya is. 

Fókusz: Megvádoljunk-e egy ártatlan embert, ha ezzel saját gyermekünket megmenthetjük?

Tanulási terület: erkölcsi kérdés átgondolása / a bűnbakképzés 

Eszközök: rongybaba (átszúrva egy tővel) / kövek / levél / naplórészletek

Kulcsfogalmak: lelkiismeret / bűnbak / hazugság

Tanárral szembeni elvárások: Mozogjon otthonosan a fórum-színház konvenció használatában; némi színészi játékkedv nem árt (egyébként sem)! 

 

A játék menete

1. Miután a játszók elhelyezkedtek és becsukták a szemüket, a tanár mesél:

Mai játékunk során néhány száz évet visszautazunk az időben. Történetünk helyszíne az amerikai kontinens lesz. Játékunk 1692-ben, Észak-Amerikában, Salem falujában játszódik. Ebben a faluban olyan telepesek élnek, akik a természettől és persze az indiánoktól hódították el a földeket.

A falu lakói sokszor vannak kitéve az indiánok támadásának, szinte minden család tud mesélni a veszteségeiről. Az emberek a földből élnek és állatokat tenyésztenek. Van egy papjuk, akit különösebben nem szeretnek, mert úgy tűnik, mintha a saját gazdagodása fontosabb lenne a falu lakóinak lelkénél. Nem maradozhatnak el a templomból, mert azonnal megszólják őket a többiek. Mindenki meg van keresztelve, tartják az ünnepeket, szorgosan dolgoznak és imádkoznak. A falu földjei mellett az erdő kezdődik, amelyet mindenki gondosan elkerül. Egyvalamitől félnek jobban az itt élők, mint az erdő vagy az indiánok. Attól, hogy valamelyikükre rámondják, hogy boszorkány. Nem egy esetről hallottak már, amikor a szomszédos falvak valamelyikében máglyán égették meg azokat, akikre rámondták, hogy boszorkányok. Mindenki – férfiak, nők, fiatalok, gyerekek – mindenki gondosan vigyáz a jó hírére, nehogy vád érje. 

Miután kinyitjátok a szemeteket egy falugyűlésen leszünk, ahol a felnőttek épp a nemrégiben történt esetet beszélik meg: az egyik szomszédos faluban néhány embert bevádoltak és később meg is égettek amiatt, mert boszorkánynak hitték őket.

 

2. Közös improvizáció következik, ami lehetőséget biztosít arra, hogy az alábbi kérdéseket a tanár szerepben tegye fel, illetve a játszók ugyanígy tudjanak beszélni a problémáról.

A tanár a következő kérdéseket teszi fel:

•      A falu lakóinak miért lehetett különösen fontos a vallás?

•      (miközben körbeadja a babát) Mit idéz fel bennetek ez a baba? Mi más lehet, mint játékszer?

•      Mi kellett ahhoz ebben az időben, hogy valakire rámondják, hogy boszorkány? Egyáltalán: mit jelentett boszorkánynak lenni? 

Tanári információ: Történetünk főszereplőjét Thomasnak hívják. İ a falu egyik megbecsült gazdája, becsületes, szorgalmas ember. Játékunk idején 42 éves. Egyedül neveli Mary nevű 17 éves lányát, felesége tíz éve halt meg egy betegségben. Thomas nagyon félti Maryt, talán jobban is, mint kellene. Ha szükséges, tisztázhatják az alapvetően fontos körülményeket, amiben egy akkori falu élete különbözött mai életünktől, de valószínű, hogy ezzel a játszók „nagy vonalakban” tisztában vannak. Nincs szükség a játékhoz speciális ismeretekre, egyedül a vallás megtartó és olykor szorító erejét fontos tisztázni a kezdő beszélgetésnél.

 

3. A család képzeletbeli fotóalbuma. Közösen gyűjtünk olyan eseményeket, amelyek különösen fontosak, izgalmasak voltak Thomasék számára. Az eseményeket tablókon (fotókon) jelenítjük meg. A képekbe fokozatosan vonjuk be a falu lakóit is, Thomasék élete szorosan kapcsolódik a falu életéhez.

 

4. Mary naplójából olvashatunk most részleteket.

A tanár a kisebb csoportoknak külön-külön megmutat (leírva) egy-egy bejegyzést (1. sz. melléklet) és arra kéri a játszókat, hogy ezeket értelmezzék a maguk számára, majd ezt követően tablóban mutassák be a lényeget a többieknek! Minden képet a naplórészlet felolvasása követ.  Mindhárom részlet elhangzása után összegzés következik.

 

5. Színházi jelenet (beépített szereplő konvenció alkalmazása)

Thomas (egy diák) és szomszédja (a tanár) beszélgetését látjuk. A szomszéd az alábbi információkat hozza:

Előző éjjel néhány fiatal lány kiszökött az erdőbe. Táncoltak, tomboltak. Nagy tüzet raktak, amit értek, bedobálták egy üstbe. Énekeltek. Játszottak. Azt hitték, senki sem látja őket. Az egyik lány Thomas lánya, a 17 éves Mary volt. 

Thomas nagyon megijed, nem tudja mit kéne tennie; megkéri a szomszédot, ne szóljon senkinek a dologról.

 

6. Thomas beszélni akar a lányával. A játszók felkészítenek valakit, hogy játssza el Maryt ebben a vitában (fórum-színház konvenció). A jelenet többször megállítható új instrukciók, ötletek miatt, cserélhető a lányt játszó szereplő. A játék fő döntési helyzetét nem befolyásolja, hogy Mary bevallja-e vagy sem mindazt, ami történt. (Ezzel együtt: a résztvevőknek el kell dönteniük, mit tegyen Mary.) Thomas kimondhatja a jelenetben, hogy attól fél, boszorkánynak fogják mondani a lányát. A boszorkányokat pedig megégetik. A jelenet azzal zárul, hogy a lányt felzavarja a szobájába. 

Ha a lány tagadott, akkor sem nyugodhat meg Thomas, hiszen nem tudja, hogy hazudott-e vagy sem, hogy mások mit fognak mondani erről és főleg, hogy mit fognak gondolni. Mit szól majd a pap? Ha bevallotta, a tanár hozzon egy olyan „megkötést”, hogy Thomas a mai napon még senkinek sem akarja elmondani az igazat, bárkivel találkozik is. (Ha van időnk: ez előtt az információ előtt meghallgathatók az apa gondolatai.) Tanári információ: A faluban terjednek az egymásnak olykor ellentmondó hírek a lányokról, de teljesen pontosan senki sem tudja a történteket. Éppen ezért többen színesítik, továbbköltik a hallottakat. Készítsünk egy képzeletbeli festményt a pletykáról, a falusiakról! Hangosítsuk ki a képet: milyen mondatfoszlányokat, szavakat hallunk?

 

7. Névtelen levélben (a tanár vagy a csoportból valaki felolvassa az előre megírt levelet, amit Thomasnak címeztek) valaki azt írja Thomasnak, hogy ne aggódjon, van megoldás a problémájára, hiszen ebben a faluban vannak többen, akik senkinek se hiányoznának, ha bajuk esne, akik kellőképpen „lúzerek”, hogy vádolni lehessen őket azzal, hogy elvarázsolták, megrontották varázslattal a fiatalokat, vagyis boszorkányok. A levelet lista zárja a szóba jöhető „boszorkányokról”. A listán azoknak a neve szerepel, akiket a korábban olvasott naplórészletek szerint Mary és apja korábban segített (2. melléklet).

 

8. Thomas nem bírja egyedül a terhet, megbeszéli a helyzetet azzal/azokkal, akiben/akikben a legjobban bízik. 

Téma: Mit kezdjen Thomas a levél nyújtotta menekülési lehetőséggel? 

Variációk (a csoport felkészültségétől, érdeklődésétől, fáradtsági szintjétől függően):

•      Páros jelenetek.

•      Egész csoportos improvizáció (Thomas és legjobb barátai).

 

9.   A belső hangok konvencióval tovább vizsgáljuk, mit kéne tennie (Thomas szerepében a tanár).

 

10.Az összegzés után megnézzük mindkét utat (hacsak nem döntöttek egységesen a résztvevők).

•      Ha elfogadja a lehetőséget: improvizálható egy rövid szakasz a „tárgyalásból”, ahol Thomasnak a kiszemelt áldozat jelenlétében kell kimondani a vádat (de talán egy jól szerkesztett tablókép felállítása is „erős” lehet).

•      Ha nem akar senkit bevádolni: írjuk meg Thomas naplóját öt évvel későbbről, ahogy visszaemlékszik a történtekre (elvileg fel is menthették a lányokat – pl. meggyőzhette a törvényszéket arról, hogy tekintsék a fiatalok meggondolatlanságának az esetet).

 

Mellékletek

1. Részletek Mary naplójából  1689. március 1.

Ma nagyon hideg volt. Kimentünk apával fát vágni az erdőbe, mert elfogyott a tüzelő. Visszafelé jövet ráakadtunk Nancy Good nénire. Ájultan feküdt az árokparton. Hazacipeltük. Mikor magához tért, elmondta, hogy előző este bizony felöntött a garatra és úgy indult haza nyomorult kis viskójába. Aztán félúton összeesett. Csoda, hogy nem fagyott meg! Apa nem tűnt valami boldognak, de segített rajta. Adott neki enni és azt is láttam, hogy a zsákjába is gyömöszölt útravalót. Szegény Nancy néni! Hányadszor történhet ez meg vele?! Nancy néni elvesztette a férjét, szerintem azért ilyen elveszett. Apa is néha elveszettnek tűnik anya halála óta. Remélem, őt nem kell majd az árokpartról hazacipelnem! 

Nancy néni persze nem győzött hálálkodni! Hogy apa megint megmentette az életét, meg hogy rajtunk kívül úgysem viseli el őt senki ebben a faluban, meg hogy talán jobb lenne meghalni! Hát, nem tudom… tényleg nem tudom, mi lenne Nancy néninek a legjobb… 

 

1690.   június 16.

Tegnap volt Susan születésnapja. És én nem lehettem ott a legjobb barátnőm születésnapján! Pedig meg is ígértem, Susan biztos számított rám! Talán táncoltak is! Mindenki ott volt rajtam kívül. Apa egyszerűen nem engedett el. Összevesztünk este, azért nem. Már nem is emlékszem, hogy mőket mondtunk egymásnak, de nagyon csúnyákat. Én már megbántam mindent, egész éjjel bőgtem. Hallottam, hogy apa is sokáig járkált a szobájában, egyszer még az udvarra is kiment idegességében. Nem értem, miért ilyen fafejő?! Nem kell engem már félteni! Különben sem laknak olyan messze Susanék! Vagy valami másért akart büntetni ezzel? Néha nem értem őt. Rám dühös valamiért? Kíváncsi vagyok, milyen lesz a mai napunk. Van amikor egyáltalán nem szólunk egymáshoz, van úgy is, hogy azonnal bocsánatot kér, ha megbántott. És én mit csináljak?

 

1691.   november 27.

Ma nem történt semmi különös, unalmas egy nap volt. Hacsak nem számítom izgalomnak, hogy kihallgattam apa és Frank beszélgetését. Frank két éve költözött ide a faluba, de még mindig nem szokott meg nálunk. Pont arról panaszkodott apának, hogy mennyire kinézik őt mindenhonnan. Pedig dolgozik rendesen, nincs tartozása a boltban, jár a templomba minden vasárnap, és mégis. Hogy ez érthetetlen, és hogy ő azon gondolkodik, talán jobb lenne innen elköltöznie. Apa hallgatott, nem sokszor szólt közbe. Szerintem azért, mert ő sem kedveli nagyon Franket. Bár sosem hallottam, hogy rosszat szólt volna róla. Aztán apa biztatta kicsit, hogy maradjon, majd csak megváltoznak az emberek, megszokják őt is. Apa szerint, ha többet adakozna a templomnak másoknál, az talán segítene. Erre Frank felháborodott, hogy miért kéne neki többet fizetnie másoknál, mikor pont olyan, mint ők. Ez azért nem teljesen igaz. Frank valami távoli országból jött, hallatszik is a beszédén, meg máshogy öltözik, mint mi és nem is úgy néz ki. Például sokkal nagyobb bajusza van, hagyta teljesen megnőni. Mindegy. Aztán később apa és Frank ittak. Frank sokáig itt volt, arra aludtam el, hogy énekeltek.

 

2. Névtelen levél (kézírással)

Thomas! Ezt a levelet ne mutasd meg senkinek, és azonnal semmisítsd meg, miután elolvastad! Pontosan tudom, mekkora bajban vagy. Hidd el, átérzem a gondodat! Gondolom és remélem, meg sem fordult a fejedben, hogy ebben a helyzetben ne a lányod mellé állj! Micsoda ostobaság! Hisz nem történt semmi tragikus! Ezért a semmiségért – akár igaz, akár nem – megbüntetni, méghozzá micsoda kegyetlen módon büntetni egy gyönyörű, értelmes fiatal lányt! Ugyan már! Ezt elkerülni kötelességed! Mint apa, nem engedheted meg, hogy akár csak meggyanúsítsa valaki. Előzd meg az eseményeket! Vannak ebben a faluban néhányan – remélem pontosan tudod, hogy kikre gondolok – akik egész egyszerűen nem érnek annyit, mint a lányod! Az a részeges vén trotty Nancy Good és az idegen minden cselekedetükkel alátámasztják, hogy nem valók ebbe a tisztességes közösségbe. Tűnjenek el, akár végleg! Ide figyelj, Thomas! Nem kell mást tenned, mint azt mondanod, hogy egyikük megbabonázta a lányod és a barátnőit. Hogy varázserővel kényszerítette őket arra, hogy az erdőbe menjenek. Ha ezt elmondod a papnak, biztos, hogy lesz tárgyalás, ahol boszorkánynak mondhatjuk őket. Én segítek majd neked, csak az első lépést kell megtenned. Lesznek mások is, akik mellénk állnak. Ennél jobbat a falunak nem tehetsz. Tudom, hogy kegyetlenül hangzik, amit javaslok, de hidd el: ők aztán tényleg senkinek sem fognak hiányozni! Egy alkoholista és egy idegen! Bármelyiktől szabadulunk meg, csak nyerhetünk vele! Nekik is jobb lenne, úgy sem tudtak beilleszkedni közénk! Gondolkozz ezen! Egy jóakaród!

 

Az alkalmazott konvenciók listája

•      kellékhasználat (rongybaba; naplórészletek; az apa kelléke; levél)

•      tanári narráció (a történet felvezetése)

•      közös improvizáció/gyűlés (falugyűlés)

•      tablóképek (Thomas és a lánya, valamint a falu kapcsolata, élete)

•      napló (Mary naplójának részletei)

•      jelenetkészítés kisebb csoportokban (a napló alapján)

•      színházi jelenet beépített szereplő konvenció használatával (Thomas és a szomszéd)

•      fórum-színház (Thomas – Mary)

•      egész csoportos tabló (festmény a pletykáról)

•      levél (a névtelen levél)

•      páros improvizációk vagy egész csoportos improvizáció (Thomas vívódása)

•      belső hang (Thomas vívódása)

•      tablóképek illetve naplóírás (időugrás, a döntés következményei) 

 

DRÁMAPEDAGÓGIA A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ TANULÓK INTEGRÁLT NEVELÉSÉNEK SZOLGÁLATÁBAN

forrás: old.wekerle.gov.hu/download.php?doc_id=2025