Tanári értékelés a drámaórán

írta: Mészáros Beáta

A tanári nyelvhasználatról

A drámaóra – jellegéből adódóan – eltér a többi tanórától. Megbontja a szokásos tantermi frontális formát, tanulási területei nem korlátozódnak egyetlen tudomány vagy művészeti ág területére (a témaválasztásnak csak a drámatanár fantáziája szabhat határt), ráadásul a tanár szerepben dolgozik, időnként alacsonyabb státuszban, mint a tanulók. Könnyű belátni, hogy a megváltozott körülményekhez más tanári közlésmódot kell alkalmazni. Ha az a célunk, hogy a gyerekek nyitottá váljanak a felkínált játék irányába és ezáltal lehetőségünk legyen tanulmányozni az abban rejlő problémát, el kell nyernünk a bizalmat, amely lehetővé teszi a szabad véleménynyilvánítást. A folyton minősítő, bíráló hangnem, esetleg ironizáló beszédstílus éppen az ellenkezőjét eredményezi. Így a minősítéstől való szorongás a tanulókat vagy a véleményük elfojtására, vagy arra készteti, hogy a tanár kedvében járva azt mondják, amit feltehetőleg hallani szeretne. A tanárnak gyökeresen át kell értékelnie kommunikációját és a gyerekek közléseire érzékeny befogadóvá kell válnia, sőt kifejezetten bátorítania kell tanulóit arra, hogy véleményüket, gondolataikat ne rejtsék véka alá.

Az értékelés helye a drámaórán

Természetesen a drámaórán is szükség van az értékelésre, csak a módja lesz más. Nem jó vagy rossz válaszban gondolkodunk, felelésben, dolgozatban és az arra adott érdemjegyben. Nehéz behatárolni, hogy a drámaórában hol van az értékelés helye, mert a játék bármely pontján megállhatunk (és meg is kell állnunk), hogy reflektáljunk a történtekre. Akár az elhangzott ötletekről van szó, akár a következő szakasz tervezéséről, netán szerepben végzett munkáról, a tanári visszajelzések hatnak a gyerekekre. Így az értékelés végigvonul az órán az egyeztetéstől kezdve az órát értékelő beszélgetésig.

Mi lehet az értékelés oka?

•      Ha megakadunk a drámában, vagy számos lehetőség került elő, ésszerű dolog megállni és megkérdeznünk a csoportot arról, mit tegyünk.

•      Előfordul, hogy a csoport vagy a csoport néhány tagja számára ködössé, követhetetlenné válik a játék és nem tudnak ezzel megbirkózni.

•      Az adott megközelítésmód nem alkalmas mélyebb tartalmak feltárására és újabbakat kell keresni a csoporttal közös konszenzusra jutva.

•      A tanórai keret behatárolja a játékidőt és valahol meg kell szakítanunk azt. Az addig történteket le kell zárnunk megelőlegezve a folytatást úgy, hogy a játék izgalma megmaradjon.

•      Zavaró elem lehet a viccelődés, „poénkodás”, célját tévesztett viselkedés. Megvizsgálva, hogy mi ennek az oka, a csoportot szembesítenünk kell közösen meghatározott céljainkkal.

•      Előfordulhat, hogy a tanár képviseli a legjobban saját ötletét, s így kiszorítja a gyerekeket a játékból. Esetleg a gyerekek számára még furcsa a „nem tanáros” viselkedés és még mindig a tanárt látják az óra vezetőjében és vakon követik önálló gondolatok nélkül.

•      Azonnali reagálást igényel, ha a dráma olyan irányt vesz, ami sértheti vagy veszélyezteti a csoportot, vagy valamelyik tagját.

•      Ha a csoport egy tagja új ötletével az eddig egyeztetetthez képest eltérő irányt szabna a játéknak – meg kell vitatnunk, szükségünk van-e erre a frissen „bedobott” ötletre.

•      Amikor nem a dráma a legalkalmasabb forma az adott tanulási terület vizsgálatára, és tevékenységet kell váltanunk.

•      Ha a játék során elveszett annak jelentősége a játszók számára, meg kell állni megbeszélni a részleteket. 

Szerepben végzett értékelés

Az adott korcsoport figyelembevétele az értékelésnél sem elhanyagolható. A kisebb gyerekek intenzívebben élik meg a szerepjátékot és nehezebben megy a játék világa és a valóság közötti „közlekedés”, így az értékelés hatékonyabb szerepben, mivel kisebb igénybevételt jelent mind a gyerekek, mind a tanár számára, mint kiléptetni, majd újból szerepbe segíteni a tanulókat. A szituáción belüli tapasztalatok hatékonyabban beépülnek, és a gyerekek intenzívebben fejezik ki érzelmeiket. Helyes, ha a tanár szerepből való kilépés nélkül értékeltet, és a csoportnak is szerepben van módja ennek átgondolására és a reagálásra.

Értékelés szerepen kívül

Nagyobb gyerekekkel a szerepen kívüli, a drámából kilépve történő értékelés könnyebben megvalósítható, mint a kisebbekkel. Ebben az esetben a felmerülő kérdések „direkt módon” megvitathatók. A nagyobbak tudatosabban szemlélik a szerepjátékot; valós énjük nagyobb hányadát viszik be a szituációba, és az átjárás a kettő között nem jelent nagy problémát. A tizenévesek személyes jelentéstartalmakat keresnek a drámában és megtanulják a formák használatát. Ezért lehet hatékonyabb a kiscsoportban végzett munka. A kész produktumok bemutatása természetes módon vezet el az értékelő szakaszhoz.